Forrásbevonás

A forrásbevonás az a folyamat, amelynek során pénzt szerzünk a vállalkozásunk számára, hogy azt a működésre, beruházásra, fejlődésre vagy bármi más üzleti célra fordíthassuk. Számtalan formája lehetséges attól függően, hogy mire, mennyi ideig és mennyi pénz kell.

Egy kezdő vállalkozásnál nagyon ritkán, egy „idősebb” cég esetében már gyakrabban fordul elő, hogy bevételeiből kényelmesen tud finanszírozni minden, a működéséhez szükséges költséget, legyen az alapanyagok beszerzése, az alkalmazottak fizetése, vagy épp hosszabb távú beruházások megvalósítása.

Ezzel a közel ideális helyzettel szemben éves szinten akár nagyon nyereséges működés mellett is előfordulhatnak a bevételek ingadozásából származó gyenge cash-flow-jú időszakok, amikor bizony külső forrás is kell a kötelezettségek teljesítéséhez. Az ilyen kedvező helyzetben csak egy időre, ideiglenesen lesz szükség plusz forrásra: a lehetséges külső forrásbevonási lehetőségek közül azokat célszerű tehát megvizsgálni, amelyeket egy adott időszakra, adott feltételekkel vehet igénybe a cég. 

Vannak azonban olyan helyzetek is (például, ha egy startup új piacot céloz meg termékeivel, szolgáltatásaival), amikor egyértelműen látszik, hogy a zavartalan működéséhez tartósan több forrásra lesz szükség. Ezekben az esetekben a cégnek a tartós források szintjét kell növelnie, a tőkebevonás vagy a tőkeemelés valamilyen formáját érdemes megfontolnia. 

A forrásbevonás tehát minden olyan ügylet, amely révén külső forrást, magyarán pénzt vagy ezzel egyenértékű pénzeszközöket szerzünk vállalkozásunk számára vagy ideiglenesen, vagy tartósan. Ez számos formát ölthet attól függően, hogy milyen és mekkora cégnek, miért és milyen időtávon van szüksége pénzre. 

A legáltalánosabb forma a banki hitelezés, ami több, különféle hitelcél megvalósulása érdekében is történhet. 

Amikor a cég likviditását akarjuk biztosítani, hogy napi kiadásokra legyen mindig pénzünk, egy folyószámlahitelt nyit cégünknek a bank, vagyis fenntart számunkra egy bizonyos hitelkeretet. 

Forrásbevonással finanszírozhatók a forgóeszközök is, ilyenkor forgóeszközhitelből vásároljuk meg például a felhasználandó alapanyagokat.  

Kisebb-nagyobb fejlesztéseinkhez beruházási hitelt vehetünk fel. Nagyobb cégek esetében lehetőség van egy ilyen hitel értékpapírosítására, azaz vállalati kötvény kibocsátására. Ebben az esetben a kötvényt jegyző cégek, intézményi befektetők vagy magánszemélyek adják a forrást fejlesztésünkhöz.

Ha nagyon gyors növekedés lehetőségét ígérő termékünk vagy megoldásunk van, akkor a startup ökoszisztéma valamely szereplője lehet partnerünk a növekedés finanszírozásában: szerződhetünk angyalokkal, inkubátorokkal vagy kockázatitőke-befektetőkkel is, akik a pénz mellett gyakran tanácsadást, mentorálást is adnak. Sok ígéretes kis startup nőtt már nagyra profi kockázatitőke-befektetők szárnyai alatt, de ennek is ára van: ők részesedést kérnek a vállalkozásból. 

Keveseknek sikerül, de ettől még valós lehetőség a közösségi finanszírozás. Ebben az esetben egy nagy finanszírozó (pl. bank vagy kockázatitőke-cég) helyett sok „kisbefektető” közösen adja össze a pénzt egy új projekt megvalósításához.

Végül pedig a képzeletbeli forrásbevonási ranglétra csúcsán a részvények zártkörű vagy nyilvános kibocsátása és utóbbi esetben akár a tőzsdére vitel szerepel. A részvénykibocsátás és a tőzsdére vonulás nagyon hatékony módja a forrásbevonásnak, és igazi vagyonokat lehet így egy cég működésébe beforgatni, de egyben ez a legbonyolultabb, legtöbb feltételhez kötött módszer is. Ez tehát csak a nagyobb, nagyon felkészült, komoly tervekkel rendelkező és a fokozott transzparenciát is felvállaló cégek terepe. 

Összegezve: a külső forrás bevonásával tehát önmagában nincs semmi baj, amíg a bevont forrást és költségeit később ki tudja termelni a cég. Akkor viszont már gond van, ha a forrásbevonás után nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztük, és nincs miből visszafizetni a pénzt. Vagyis minden forrásbevonási lépésnél alaposan tervezzük meg és gondoljuk át a dolgokat.