Váltó kibocsátója / Váltó kiállítója

A váltó egy pénzt megtestesítő értékpapír. Ennek kibocsátója szigorú alaki formaságok mellett, a váltójog szigorát betartva fizetési kötelezettséget vállal vagy mással vállaltat.

A váltó olyan okirat, amely a nemzeti váltótörvényeknek (a Genfi Nemzetközi Váltóegyezményeknek vagy az angolszász jognak) megfelelő alaki formaságok betartásával egy darab papíron is kiállítható. Az ily módon kibocsátott váltó értékpapírnak minősül, szereplőire, mozgására, a váltókövetelés érvényesíthetőségére a továbbiakban a nemzeti váltótörvények az irányadók.

A váltóügylet kezdeményezési joga mindenkor a váltó kibocsátójáé, amennyiben idegen váltót vagy saját rendeletre szóló idegen váltót állít ki. A saját váltó kibocsátóját a váltótörvény kiállítónak nevezi.

Kibocsátóként az idegen váltót aláírva felszólítjuk a címzettet, hogy az ugyancsak a váltón megnevezett harmadik félnek (kedvezményezett) fizessen. Saját rendeletre szóló idegen váltón viszont kibocsátóként önmagunkat nevezzük meg kedvezményezettnek. (Nemzetközi adásvételi ügyleteknél az exportőr az importőrre címezi a váltót, utóbbi esetben „Fizessen nekem…” felszólítással.) A saját váltó kiállítójaként ezzel szemben aláírásunkkal a váltón fizetést ígérünk.

Az idegen váltó kibocsátója vagy a saját váltó kiállítója mindvégig felelős marad a váltó összegének lejáratkori megfizetéséért. Idegen váltó kibocsátójaként fizetési kötelezettségünk erőssége azonban eltérő lehet abban az esetben, ha a címzett az idegen váltón tett aláírásával fizetési kötelezettségét megerősíti, azaz a váltót elfogadja. 

Ez utóbbi esetben kibocsátóként többé nem vagyunk az idegen váltó főkötelezettje (egyenes váltóadósa), fizetési kötelezettségünk az elfogadó mögött másodlagos, ún. megtérítési váltóadóssá válunk (az esetleges váltókezessel és a későbbi hátoldali aláírókkal, a váltóátruházókkal együtt).