Elvárt hozam / Megtérülés

A befektetés a tőke lekötése azzal a céllal, hogy az meghatározott időtartam alatt profitot termeljen. Az elvárt hozam a befektetés eredményének, a profitnak a lekötött tőke arányában, százalékosan kifejezett értéke.

Minden befektető valamilyen jövőbeni hozam reményében szeretné tőkéjét kihelyezni, így érthető az is, hogy a kívánt profittal kapcsolatban elvárásokat fogalmaz meg. Mivel a jövőben esedékes összeg mértékét nem ismerjük, ezért ez jellemzően egy valószínűségi változó, melyet a befektetések tervezésekor figyelembe vesznek.

Az elvárt hozam és a kockázat összefüggenek egymással: minél kockázatosabb egy vállalkozás, minél kevésbé biztos, hogy sikeres lesz és a tőkebefektetés megtérül, érthető módon annál magasabb hozamelvárást fogalmaznak meg a kockázatitőke-befektetők.

A startupok esetében különösen érzékeny terület az elvárt hozam és annak meghatározása, ugyanis a fiatal vállalatok kiszámíthatatlan, de dinamikus növekedési potenciállal rendelkeznek, ugyanakkor ennek modellezésére a saját történetükben nem áll rendelkezésre elegendő információ, hiszen többnyire néhány hónapnyi vagy évnyi elemezhető múlt áll mögöttük.

Éppen ezért a kockázatitőke-befektetések hozamelvárásai a kezdeti szakaszban nagyon magasak, a magvető fázisban általában 25-30% feletti éves hozammal számolnak a befektetők, a későbbi szakaszokban már ennél alacsonyabb értékek, 12-15% a jellemző. A kockázatitőke-befektetésnek egy normál hitelhez képest inkubációs költségei is felmerülnek, a befektető nem csak pénzügyi, de szakmai segítséget (pl. mentorálást) nyújt a startupoknak, ez szintén növelheti a hozamelvárásokat.

A korai fázisban a startupok többségénél az is kérdéses, hogy túlélnek-e egyáltalán, sikerül-e működő üzleti modellt kialakítani és beindítani. Mivel nagyon sok startup vállalkozás megy csődbe, így ezek finanszírozását is a végül sikeres startupoknak nyújtott befektetések hozamából kell a befektetőnek fedezni – ami szintén növeli az elvárt hozamot.

Az elvárt hozam nem kizárólag a befektető saját szempontjait és a céltársaság jellemzőit veszi figyelembe, hanem a széles értelemben vett piaci viszonyítási pontokat, benchmarkokat, az adott vállalattípus szokásos termék életciklusait és minden olyan szakmai vagy gazdaságpolitikai kockázatot, mely kapcsolatba hozható a projekttel. 

Az elvárt hozam optimális szintje az, ha nem csak a befektető kockázati tényezőit ellensúlyozza, de közben a vállalkozás számára hosszú távon is tartható növekedési pályát enged befutni. A túl magas hozamelvárás ugyanis a vállalkozást abba az irányba terelheti, hogy rövid távon termeljen profitot, ami veszélyeztetheti a hosszú távú, a befektetés lezárása utáni sikerességet.

A startup vállalkozások üzleti modelljére jellemző trend, hogy a kezdeti fázisban piaci validációra, piacok meghódítására, ügyfélszám növelésére törekszik, így akár egy robbanásszerűen növekvő árbevétel mellett is elképzelhető, hogy a profit szintje alacsony marad, vagy akár veszteséggel működik a cég. 

Jó esetben ezt követően azonban a sikeres skálázódás mentén a profit „hokiütő” alakban indulhat növekedésnek, így egy induló vállalkozás esetében az első évek eredményei nem igazán mérvadók azzal kapcsolatban, hogy a befektetés végén sikerül-e teljesíteni az elvárt hozamot. 

Ez igaz visszafelé is: egy ígéretes cash-flow mentén is alakulhatnak rosszul a dolgok, megváltozhat a piac vagy a startup hozhat rossz döntéseket, aminek eredményeképp a befektetés utolsó negyedéveiben is elolvadhat az eredmény.