Validálás / Validáció

Nagyon leegyszerűsítve a validálás lényege, hogy senkinek se kelljen teljesen egyedül, csak saját tudása, tapasztalata alapján döntenie fontos kérdésekről.

A validálás összetett jelentéssel bíró fogalom, melynek itt elsősorban az üzleti felhasználással kapcsolatos részével foglalkozunk. 

A validálásnak a vállalkozói környezetben nem az a jelentősége, hogy jön egy külső fél és ad nekünk egy pecsétet (bár egyes helyzetekben valójában ez történik, pl. amikor egy pénzügyi szolgáltatónak engedélyt ad a Nemzeti Bank vagy egy gyógyszert forgalmazhat valaki). Az átlagos vállalkozó számára a validálás egészen más miatt fontos: ez az ötleteinek a megmérése, a tervezéséhez szükséges elképzelések tesztje. 

Minden üzleti tervezés alapja, hogy valós adatok, alapállítások mentén készüljenek el a javasolt intézkedések és azok következtetései. A megbízható becslés alapja validált bemeneti információk felhasználása, így a tervezési időszakban különösen fontos érteni, hogy milyen elemei, feltételei vannak a validálási eljárásnak. 

Akkor jó egy ilyen eljárás, ha a lehető legszélesebb módon ellenőrizzük az állításokat, így első lépésként pontosítani kell az ellenőrizni kívánt állítást – akár részekre bontva. Gyakori például, hogy egy jövőbeli üzleti feltételt kell minősítenünk: „három év múlva az X bolthálózatban legalább Y darabot fogunk eladni a termékből Z áron”. Egy ilyen adat könnyen lehet egy üzleti terv alapja, hiszen ehhez már lehet rendelni gyártási, pénzügyi, marketing-, kommunikációs vagy éppen szállítási, jutalékterveket. 

Ilyen esetben az ellenőrzés több elemre is bontható: mennyi üzlete van az érintett hálózatnak, mekkora ott a vevőkör, milyen versenytársak vannak jelenleg abban a boltban, milyen árszínvonal érhető el. Tulajdonképp nem csinálunk mást, mint egyenként próbálunk egy kicsit megalapozottabb hátteret adni a tervnek – ezzel is növelve az adat és akár egy korábbi piackutatás pontosságát.

A validálást egy más értelemben is gyakran használjuk, amikor egy termékötletet vagy egy még nem működő, vagy már valamennyire működőképes prototípust fogyasztók között tesztelünk – „megkutatjuk”. (Részben erre adnak lehetőséget a startup világban oly közkedvelt közösségi finanszírozás egyes formái is.)

Ilyenkor a kutatás tervezése közben a mintadarab elkészítésére kell nagyobb figyelmet fordítani, hiszen az eredmény erősen fog attól függeni, hogy pontosan mit és hogyan ismertetünk a lehetséges vevőkkel. Például egészen más lesz az eredményünk egy szoftver használatóságával kapcsolatban, ha csak egy szöveges leírást adunk erről, mint ha van egy felület, amit meg is tudunk mutatni (még ha nem is működik még, csak jelzi a lehetőségeket). 

Általában az a tapasztalat, hogy minél kevésbé egyértelmű és „valóságos” egy tesztre készült mintadarab, annál inkább fogják a válaszadók a saját korábbi elképzeléseik szerint kitölteni az információs réseket. Egyszerű példa: ha szeretnénk piacra vinni egy pink telefont, akkor nem elég a szót leírni, mert a színek árnyalatai sokfélék, érdemes megmutatni, mennyire lesz csillogó vagy matt, élénk vagy pasztell a hatása. 

A validálási kutatásoknál a fő kérdés általában a „tetszik, nem tetszik”, „venné vagy sem” tényező szokott lenni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ilyenkor is ügyelni kell a megfelelő válaszadói célcsoportokra, mert gyakori hiba kihagyni fontos (meglévő vagy potenciális) célcsoportokat – ami azt is jelenti, hogy vevői alapkutatások nélkül a jelentős termékváltoztatások számottevő üzleti kockázatokat is hordozhatnak.