Értékpapír

Az értékpapír valamilyen vagyoni jogot vagy követelést megtestesítő okirat.

Valamely okirat, pontosabban manapság inkább annak dematerializált formája csak akkor minősül értékpapírnak, ha megfelel a tőkepiacról szóló törvényben szabályozott formai és tartalmi követelményeknek. Az értékpapírok kibocsátása, forgalmazása és nyilvántartása szintén törvényben szabályozott.

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok az értékpapír kibocsátójának tartozását testesítik meg. Tipikusan ilyen értékpapír a kötvény, a kincstárjegy, a váltó és a csekk. Ezek az értékpapírok arra vonatkozó ígéretet jelentenek, hogy az értékpapír kibocsátója a jövőben a vállalt feltételekkel megfizeti a tartozását.

A részesedést megtestesítő értékpapírok (például a részvények) a vállalkozásban szerzett tulajdoni hányadot testesítik meg, és a tulajdonosi jogokat biztosítják a befektető számára (például osztalékhoz való jog).

Az áruval kapcsolatos jogot megtestesítő értékpapírok (például a közraktárjegy) az áru feletti jogot biztosítják az értékpapír tulajdonosa számára.

Az értékpapírokat emellett csoportosíthatjuk a hozamuk (nem kamatozó, fix vagy változó kamatozású), lejáratuk (rövid, közép- vagy hosszú lejáratú, illetve lejárat nélküli), típusuk (névre vagy bemutatóra szóló), a forgalomba hozatal módja (nyilvános vagy zártkörű), másodlagos piacuk (tőzsdén vagy tőzsdén kívüli [OTC] kereskedés) vagy megjelenésük (nyomdai úton előállított vagy dematerializált) alapján.

Az értékpapírok forgalomba hozatala az ún. elsődleges piacon történik, a már forgalomban lévő értékpapírokkal folytatott kereskedés az ún. másodlagos piacon zajlik. 

Értékpapírok kibocsátásával, adásvételével és nyilvántartásával befektetési szolgáltatók (bankok, brókercégek) foglalkoznak. A nyomdai úton előállított értékpapírokat értékpapírletéti számlán, a dematerializált papírokat értékpapírszámlán tartják nyilván.

A forgalomképes értékpapírok hitelfelvétel biztosítékául is szolgálhatnak, az ily módon biztosított hiteleket lombard hitelnek nevezzük.