Váltóelfogadás

Az elfogadás az idegen váltó fontos (de nem érvényességi) kelléke, azt jelzi, hogy a címzett elfogadja fizetési kötelezettségét. Az elfogadás révén válik az intézvényből elfogadvány, és változik meg a főkötelezett személye.

Az idegen váltót a váltó kibocsátója hívja életre: felszólít valakit (címzett) arra, hogy fizessen egy megnevezett harmadik félnek – a kedvezményezettnek – meghatározott helyen és időpontban egy meghatározott összeget. 

A váltó címzettje ugyanakkor nem köteles fizetni pusztán csak azért, mert a váltón fizetésre felszólították. Ezért fontos az elfogadás, ami azt jelenti, hogy a címzett (azaz a vevő) fizetési kötelezettségét el is ismeri magán a váltón. 

A váltót elfogadás céljából esedékességéig annak birtokosa mutathatja be a címzettnek, az utóbbi lakhelyén.  Az elfogadást „elfogadom” vagy más hasonló értelmű szó fejezi ki, a címzettnek a váltó előlapjára írt puszta aláírása önmagában is elfogadás. Az elfogadásnál feltétel nem köthető ki. 

A váltó első oldalán tett aláírásával (rendszerint annak bal alsó részén, ahol a neve érvényességi kellékként szerepel) a címzett elfogadóvá válik, és a továbbiakban az idegen váltó főadósa lesz. 

Erre a műveletre különösen akkor van szükség, ha váltóbirtokosként a váltót lejáratáig nemcsak megőrizni akarjuk, de azt diszkontáltatni vagy forgatni szándékozunk. Az idegen váltó ugyanis az elfogadás megtagadása esetén is érvényes marad intézvényként, mely esetben a váltó főadósa a kibocsátó. Különösen fontos ez a saját rendeletre szóló idegen váltónál, mivel ha nem fogadtattuk el, előfordulhat, hogy csak peres úton juthatunk hozzá árunk ellenértékéhez. 

Még kellemetlenebb a helyzetünk, ha olyan idegen váltót állítottunk ki, amelynél egy általunk megnevezett kedvezményezett jogosult hozzájutni lejáratkor a váltó összegéhez (akinek valamilyen okból mi tartozunk). A kibocsátó ugyanis elfogadás hiánya miatt ekkor főadós marad, és kötelezhető a váltó összegének kifizetésére. Ez logikus, hiszen a váltón nevesített kedvezményezettől valamit (árut, pénzkölcsönt) kaptunk, aminek az ellenértékét ki kell fizetnünk akkor is, ha vevőnk címzettként az idegen váltó lényegéből fakadóan nem teszi ezt meg helyettünk (azaz tartozását nem nekünk fizeti meg, hanem az általunk a váltón megnevezett személynek, akinek viszont mi tartozunk). 

Jó tudni azt is, hogy egy általunk kiállított idegen váltó címzett általi elfogadásával sem mentesülünk kibocsátóként fizetési kötelezettségünk alól, a főadóssá váló elfogadó mellett a továbbiakban ún. megtérítési váltóadósként szerepelünk majd (az esetleges váltókezessel és hátoldali forgatókkal együtt). 

A megtérítési igény nemcsak fizetés hiányában, de elfogadás hiányában is érvényesíthető mind a főadós, mind a megtérítési váltóadósok felé. 

A váltó el nem fogadása ellen óvást lehet emelni, azaz az elfogadás (vagy a fizetés) megtagadását közokirattal kell igazolni. Elfogadás hiánya miatti óvást az elfogadás céljából történő bemutatásra megjelölt időpontban kell felvenni. Az óvást közjegyző veszi fel. A magyar váltótörvény szerint belföldiek közötti váltóforgalomban az óvást magára a váltóra írt, dátummal ellátott nyilatkozat is helyettesítheti, amelyet a címzett aláírt (kivéve, ha a kibocsátó a váltó szövegében közhitelű óvást kíván).