Eredménykimutatás

Az eredménykimutatás azt mutatja meg, hogy egy vállalkozás egy adott időszakban – leginkább egy évben – milyen teljesítményt nyújt. Alapvetően az a jó, ha több a bevétel, mint a költség, de azért nem ilyen egyszerű az eredmény megítélése.

Az eredménykimutatás az éves beszámoló része, alighanem a legfontosabb számviteli dokumentum, amit a vállalkozásunkkal kapcsolatban időről időre látnunk kell. Ez az anyag azt rögzíti, hogy egy adott időszakban – legtöbbször egy üzleti évre vonatkoztatva – milyen eredményességgel működött a vállalkozás. 

Az eredménykimutatás alapvetően arról szól, hogy a cégnek mennyi kiadása és mennyi bevétele volt, és ezeknek mekkora – és milyen előjelű – a különbözete. Ez egy elég egyszerű képlet: ha a bevétel több, mint a kiadás, akkor nyereséges a cég, ha fordítva, akkor veszteséges. Ez az alapigazság persze általában érvényes, de ennél azért gyakran bonyolultabb a dolog. 

Nem mindegy ugyanis az, hogy mit tekintünk az adott időszak bevételének és kiadásának. Nézzünk erre először egy a bevételeket érintő egyszerű példát! Tegyük fel, hogy egész évben dolgozunk egy hosszabb teljesítésű, jelentős munkán, amit még karácsony előtt kiszámlázunk, és amit aztán a következő év januárjában fizetnek ki. Mi ebben az esetben a helyzet: melyik évre kell könyvelnünk a bevételünket?

Ha azt nézzük, hogy mikor dolgoztunk meg ezért a bevételért, akkor ez a bevétel ahhoz az évhez számolódik, amikor maga a munkavégzés folyt. Ezt nevezik eredményszemléletű könyvelésnek: amikor megcsináltuk (és a kiadások is jelentkeztek), akkorra számoljuk a bevételt is – annak beérkeztétől függetlenül. A számviteli szabályok szerint alapvetően ebben a logikában működnek a kettős könyvelést alkalmazó társas vállalkozások (pl. a kft. -k).

Nézhetjük azonban úgy is, hogy a lényeg az, hogy mikor érkezett be a bevétel – ezt nevezik pénzforgalmi szemléletnek. Így könyvelnek általában az egyéni vállalkozók. (A pénzforgalmi szemlélet ugyanakkor nem csak az eredménykimutatásban, de az adózás során is gyakran fontos, hiszen a cég likviditása szempontjából nagyon nem mindegy, hogy pl. egy bevétel áfatartalmát már az arról kiállított számla kiállítása után vagy csak az ellenérték beérkeztét követően kell befizetni az adóhatóságnak – ez utóbbi az egy adott éves bevételi határig választható pénzforgalmi áfa.)

Nem sokkal egyszerűbb a helyzet a kiadásokkal sem. Ha pl. a cégünk vásárol egy nagy értékű gépet és annak árát a vásárláskor egyben kifizetjük, attól még nem számolhatjuk el az egészet költségnek az adott évre: azt csak az amortizáció szabályai szerint, évekre elosztva számolhatjuk el. Különösen igaz ez, ha a gépet részletekben fizettük ki vagy lízingeltük azt.

Hogy még egy kicsit komplikáltabb legyen az egész, az eredménykimutatásban kimutatott eredmény sem egy szám, hanem több: egy vállalkozás eredményének több fajtáját ismerjük, és mindegyik fontos, jó valamire, leginkább különböző a cégre jellemző mutatószámok kiszámolására. 

Az első eredményszám a termelő vállalkozásoknál üzeminek, kereskedőcégeknél üzletinek nevezett eredmény, ez általában a tevékenység hatékonyságát mutatja meg. Van a pénzügyi műveleteknek eredménye – ide számolódnak pl. a kapott vagy fizetett kamatok.

Fontos az adózás előtti eredmény, amely azt mutatja meg, hogy a cégünk milyen sikeresen tudott bánni a rábízott vagyonnal. Ugyanakkor ez még nem profit, ebből még adót kell fizetni: ez lesz az adózott eredmény, amiből már pl. az osztalék is fizethető.

Egy cég tulajdonosaként alapvetően annak örülünk, ha ezek a számok mind pozitívak. Ha nem így van, de van jó magyarázatunk ennek okára, akkor sem kell kétségbe esnünk: pl. az induló vállalkozások első egy-két éve általában veszteséges, és a későbbi megtérülés reményében egy-egy komolyabb fejlesztésért is fel lehet áldozni a pozitív eredményt. 

Baj akkor van, ha időközben nem tudjuk finanszírozni veszteségeinket vagy a negatív számok hosszú évekre elhúzódnak, és nincs is reális reményünk arra, hogy a helyzet javulna.