KKV / Kis- és középvállalkozások

A törvényi definíció szerint kkv-nak számít minden olyan cég, melynek árbevétele nem éri el az 50 millió eurót – nem meglepő, hogy a hazai vállalkozások túlnyomó többsége e kategóriába esik.

Egy vállalkozás életútja során jó esetben növekvő pályát fut be: a statisztikai besorolás szerint először mikro-, majd kis-, aztán közepes vállalkozásnak számít. Az ilyen cégeket felölelő vállalati méretkategóriát nevezzük egyben kis- és középvállalkozásnak, azaz kkv-nak.

A törvényi definíció szerint minden olyan cég, amelyiknek 250-nél kevesebb alkalmazottja és 50 millió eurónál kisebb éves árbevétele van, kkv-nak minősül, az ennél nagyobbak a nagyvállalatok. 

A kkv besoroláson belül kisvállalkozásnak számítanak az évi 10 millió eurónál kisebb árbevételű és 50 főnél kevesebbet foglalkoztató cégek, mikrovállalkozásnak pedig a 2 millió eurónál – azaz kb. évi 700 millió forintnál – kisebb árbevételű, 10 fő alatti vállalkozások. 

Napjainkban – a cégek besorolását érintő egyeséges és viszonylag széles EU statisztikai sávhatárok miatt – a magyar társas vállalkozások 99,8%-a kkv, túlnyomó többségük mikrovállalkozás. E körbe tartoznak a nagy növekedési kilátásokkal rendelkező, de komoly kockázatokat hordozó startupok is.

Nem minősül ugyanakkor kis- és középvállalkozásnak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy egy önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot. 

És hogy miért lehet fontos ez a besorolás? Számos pályázat és támogatási program ugyanis kizárólag mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára érhető el, és több olyan kedvező adószabály is van, mely csak a kkv-k vagy ezen belül a mikrovállalkozások esetében érvényesíthető.