Államkötvény

Államkötvény megvásárlásával gyakorlatilag hitelt nyújtunk annak az országnak, amelynek kötvényét megvesszük.

Az országok nem csak adók és járulékok beszedésével finanszírozzák működésüket, hanem kölcsönök felvételével is. A kölcsönfelvétel egyik formája az államkötvények kibocsátása.

A kötvény maga lényegileg egy okiratba foglalt hitel, a hitelnyújtás értékpapírosított formája. Államkötvény vásárlásával annak az országnak nyújtunk hitelt, amelynek megvásároljuk a kötvényét. A hitelnyújtás ideje alatt fix vagy változó kamatot kapunk készhez rendszeres időközönként (rendszerint félévente vagy évente), a hitel lejártakor pedig visszakapjuk a kötvény névértékét. 

Itthon, magyar államkötvényt kereskedelmi banknál, brókercégnél és a Magyar Államkincstárnál is vásárolhatunk. Az Államkincstárnál vezetett számlánál nincs számlavezetési díj és a teljes összegre állami garancia vonatkozik.

Az államkötvények megadott futamidőre, általában több évre szólnak. Léteznek éven belüli államkötvények, úgynevezett kincstárjegyek is.

Azért fontos tudatosítani, hogy kölcsönről van szó, mert előfordulhat, hogy az adós – jelen esetben egy állam – csődbe megy, és ekkor a névértéket nem, vagy csak részben fizetik vissza. Ennek persze egy állam esetében viszonylag kicsi a valószínűsége, de mégis mérhető kockázatról van szó. 

A hitelminősítő cégek folyamatosan vizsgálják is az egyes országok gazdasági mutatóit és azok alapján adósbesorolást készítenek. A besorolásoknál két fő kategória van: 

– befektetésre ajánlott (investment grade) és 

– befektetésre nem ajánlott (más néven bóvli) kötvények.

Az államkötvények adhatók-vehetők, így van árfolyamuk is. Ahol van árfolyam, ott van árfolyamkockázat is, ami a kötvények esetében akkor jelentkezik, ha valaki a lejárati időn belül akar túladni a kötvényén vagy akkor, ha a deviza, amiben a kötvényt kibocsátották, leértékelődik. A kötvények hozama – azaz az aktuális árára vetített kamata – annak függvényében változik, hogy a befektetők mekkora nemfizetési kockázatot tulajdonítanak az adott államnak, mekkora az adott államban az infláció és az azzal kapcsolatos várakozások, illetve milyen esélyt adnak az adott deviza le- vagy felértékelődésének. 

Ha nő a bizalom az adott állam, illetve deviza iránt, akkor a befektetők kisebb hozammal is megelégednek, így a kötvény drágul, emelkedik az árfolyama és csökken a hozama. Ha azonban a kibocsátó állam gazdasági mutatói romlanak, nő a nemfizetés kockázata vagy leértékelődhet a devizája, akkor a befektetők csak nagyobb hozamért lesznek hajlandók hitelt nyújtani a kibocsátó országnak, ezért a kötvény ára csökken. 

A kötvényárfolyamok nemcsak az országkockázatra érzékenyek, hanem az általános kamatszintre is (ami természetesen összefügg az országkockázattal és a devizakockázattal). Minél hosszabb egy kötvény lejárata (durációja), annál érzékenyebb a kamatváltozásra, vagyis nagyobb a kamatkockázat. Az inflációs várakozások miatti aggodalmak és az ebből eredő kamatváltozások ellen védenek az olyan kötvénykonstrukciók, amelyek kamata az infláció mértékéhez igazodik.