Kamat

A kamat a pénz azonnali rendelkezésére állásának ára. A pénz ugyanis olyan furcsa jószág, amelynek időértéke van. A mostani pénz általában drágább, mint a későbbi, mert addig nagyon sok minden történhet azzal a pénzzel. A pénz mai és jövőbeli értéke közötti különbözetet a kamatban fizetjük vagy kapjuk meg.

A kamat a pénz időértékének ára, amit mindig a jelenlegi pénz százalékában állapítunk meg. A pénz időértéke legegyszerűbben kifejezve annyit jelent, hogy egy mai forint többet ér, mint ugyanez az egy forint egy későbbi időpontban, mert addig a későbbi időpontig a pénz tulajdonosa sok mindent csinálhat a pénzével. Például be is fektethetné, amin – tételezzük fel – nyerhetne egy év alatt 10 százalékot. Márpedig ennek a pénztulajdonosnak, ha biztos lenne a befektetése hozamában, eszébe sem jutna ezt a pénzt kölcsönadni valakinek 10 százaléknál kisebb kamatért. 

A hangsúly azon van, hogy ha „biztos lenne befektetése hozamában”. Ebben ugyanis jellemzően nem lehet biztos, csak valamiféle elképzelése van arról, hogy ez sikerülni fog. A kamatot meghatározó egyik tényező tehát várakozáson, becslésen alapul, van valamilyen kockázata, amit a kölcsönadásról szóló döntéskor figyelembe kell venni. 

Ugyanígy, ha azzal számolunk, hogy egy év alatt a pénz 10 százalékot veszít az értékéből (vagyis 10 százalék az infláció), azaz a mai 10 kenyér helyett egy év múlva csak 9-et kapnánk érte, akkor igencsak meggondolnánk, hogy kölcsönadjuk a pénzünket, de annyi kamatot biztos kérnénk érte, hogy jövőre is megvehessünk rajta legalább 10 kenyeret. 

Márpedig az inflációt nyugodtan tekinthetjük a gazdaság általános jellemzőjének, mértéke nagyon ritka évektől eltekintve nagyobb, mint 0%. Hogy pontosan milyen inflációval kell számolni, arra viszonylag jó becslések, piaci konszenzusok látnak napvilágot, a jegybankoknak pedig nemcsak inflációs várakozásuk van, hanem eszközeik is ennek befolyásolására. A kamat inflációt meghaladó része a reálkamat. Ez utóbbi lényegében az, amit a hitelnyújtó nyer. 

Látható, hogy a kölcsönadó által elvárt kamat mértéke mindig a várakozásainak függvénye, és az is természetes, hogy a kölcsönadó mindig szeretne valamilyen szintű reálkamatot, infláción felüli kamatot is elérni, hiszen mindenki jól akar járni, az inflációval megegyező kamatszint pedig csak annyit jelent, hogy egy év múlva pontosan ugyanazokat a javakat tudja megvásárolni a pénzéért, amiket most is meg tudna rajta venni. Ha 5 százalék az infláció, akkor a 6 százalékos kamat sem számít soknak. Ha 2 százalék az infláció, akkor pedig az 5 százalékos kamat is lehet sok. 

A kamat harmadik meghatározó tényezője az, hogy a visszafizetésnek is van egy kockázata. Elképzelhető, hogy akinek kölcsönadjuk, az nem várt nehéz helyzetbe kerül, és – a legjobb szándéka ellenére – sem tudja a hitelt és a hitelkamatot kifizetni. Ha kellően sokfelé – sok embernek, sok vállalatnak – adunk kölcsön, akkor ez a kockázat viszonylag jól kiszámíthatóvá válik. Ilyen – sokfelé hitelező – pozícióban vannak például a bankok, akik éppen ezért elég jól tudnak számolni a nem fizetés kockázatával.