Árfolyamkockázat

Árfolyamkockázatnak nevezzük azt a helyzetet, amikor valamilyen üzleti pozíció veszteséget vagy nyereséget okozhat azért, mert a benne szereplő termék árfolyama változik.

Árfolyamkockázata minden olyan tranzakciónak és pozíciónak – azaz mondjuk egy kötvény birtoklásának – lehet, amiben olyan termék vagy szolgáltatás szerepel, amelynek van jegyzett árfolyama. Az árfolyam úgy is változhat, hogy az kedvezőtlenül hat a tranzakcióban résztvevő felek egyikére (de változhat persze úgy is, hogy az illető nyer rajta, de itt most a kockázatról mint potenciális veszteségről beszélünk). Árfolyamkockázatot vállalnak a részvényeket vagy befektetési jegyeket vásárlók, hiszen a részvények és a jegyek ára eshet vagy éppen emelkedhet. Ez a tőzsdei árfolyamkockázat. 

Árfolyamkockázatot futunk akkor is, amikor pénzt váltunk, hiszen előfordulhat, hogy másnap már jobb áron vehettük volna meg az adott valutát, vagyis jobban jártunk volna, ha a váltást egy nappal elhalasztjuk. Most ez utóbbiról, azaz a devizák árfolyamváltozásából eredő pénzügyi kockázatokról lesz szó. 

A különböző pénznemek valuta- és devizaárfolyamai egymással szemben – sokszor nem is kicsi – ingadozást mutatnak. Ebből számos probléma fakadhat olyan tranzakciókban, amelyekben többféle deviza is érintett. Az egyszerűség kedvéért induljunk ki abból, hogy az egyik a forint, a másik pedig egy másik fizetőeszköz.

Ha a vállalkozás külföldről rendel alapanyagot, aminek az árát euróban kell kifizetni, akkor árfolyamkockázat keletkezik, főleg akkor, ha a cég bevétele amúgy nem euróban jön be, vagy nincs az euróhoz kötve. (Például az irodaházak jellemzően euróban állapítják meg a bérleti díjat, ezért ők nyugodtan vehetnek fel euróhitelt akkor is, ha a bérlőik forintban fizetnek)  

Ha kiszámoljuk, hogy ez a rendelés ma hány forintjába kerül a cégnek, de csak átvételkor, azaz mondjuk 30 nap múlva kell fizetni, a kockázat akár eléggé jelentős is lehet. 30 nap alatt a forint az euróval szemben leértékelődhet, és akkor forintban kifejezve a tervezettnél lényegesen drágában vette meg a cég a szükséges alapanyagot. (1000 darab 10 eurós kütyü rendelése és értékesítése esetén az árfolyam 20 forintos kedvezőtlen irányú elmozdulása 200 000 ezer forint veszteséget okoz, és ez akár elviheti az egész nyereséget.) 

Kevésbé látványosan, de árfolyamkockázatot vállal a cég akkor is, ha azonnal fizet. Ha ugyanis időközben a forint felértékelődik, azaz kevesebbet kell belőle adni egy euróért, akkor a megrendelés halasztásával a cég olcsóbban juthatott volna hozzá a kívánt alapanyaghoz (feltéve, hogy ki tudja várni). Közvetve tehát a helyes készletezési politika is hozzájárulhat az árfolyamkockázat csökkentéséhez. 

Árfolyamkockázat abban az esetben is keletkezhet, ha a cégnek van egy eurószámlája, rajta a beszerzéshez szükséges összeggel. Azt gondolhatjuk, hogy mivel nem kell pénzt váltani, a tranzakció ilyenkor nem jelent kockázatot. Ez mindaddig igaz, amíg rendszeresen keletkezik euróbevétele a cégnek, hiszen ilyenkor az eurószámláról elköltött pénz pótolható. Ha azonban a cég bevétele jellemzően forintban keletkezik és idővel újra euróra lesz szüksége, akkor megint számolni kell az árfolyamkockázattal.

Fontos tudni, hogy az árfolyamkockázat viszonylag kis ráfordítással csökkenthető, vagy akár teljesen eliminálható a megfelelő pénzpiaci műveletekkel. Éppen ezért célszerű minden olyan tranzakcióba megfelelő kockázatkezelési tudással rendelkező szakembert bevonni, amely meghaladja a szokásos mértékű vállalati kitettséget és többféle fizetőeszköz is érintett benne. Ilyen ügyben forduljunk bizalommal a számlavezető bankunkhoz, segíteni fognak.