Valuta

A valuta valamely más ország törvényes fizetőeszköze a maga fizikai megjelenésében – azaz mint papírpénz vagy érme.

A valuta kézzel fogható törvényes külföldi fizetőeszköz: ha magunkkal visszük a forintunkat a pénztárcánkban külföldre, akkor az a határ átlépése előtt még nem valuta, a határ túloldalán azonban már igen. A valuta két megjelenési formája a bankjegy vagy az érme. Ezek eltérő bánásmódban részesülhetnek, az érméket például nem mindenhol váltják vagy plusz díjat számítanak fel a váltásuk után.

A valuta nem keverendő össze a devizával, ami nem készpénz, hanem pénzhelyettesítő eszköz (precízen egy külföldi ország fizetőeszközére szóló külföldi pénznemben fennálló követelés, azaz mondjuk itthon egy euróbankszámla vagy egy dollárcsekk). 

A valuta árfolyamának három megjelenési formája van. Az eladási valutaárfolyamért kapjuk meg forintunkért a kívánt valutát, és vételi valutaárfolyamról beszélünk, amikor a forintunkért valamely másik pénznemben kívánunk készpénzhez jutni. A középárfolyam e kettő között helyezkedik el – ezt a jegybank jegyzi és a hétköznapi életben kevés dolgunk van vele, inkább az elszámolásokhoz használják határon átívelő tranzakciók során, bár azok jellemzően inkább devizában történnek. 

A valuta és a deviza között fontos különbség, hogy a vételi és az eladási árfolyamok közötti (azaz a marzs) különbség valutában általában nagyobb, mint devizában, tehát a váltási költség devizában jellemzően kisebb. 

A valuta meghatározásában fontos kitétel, hogy törvényes fizetőeszköz. Így például a forgalomból kivont bankjegy már nem valuta, bár a kibocsátó ország nemzeti bankja korlátlan ideig beváltja. Nem tekinthető valutának az a helyi pénz sem, amit egy adott város vagy régió bocsát ki.