Visszavásárlási jog

Egy cégben végrehajtott tőkebefektetés során kiköthető jog, mely lehetőséget biztosít a korábbi tulajdonosoknak, alapítóknak, hogy az eladott üzletrészüket meghatározott feltételek mellett visszavásárolják.

A kockázatitőke-befektetés folyamata során, jellemzően a szindikátusi szerződésben a felek megállapodhatnak visszavásárlási jog létrehozásában, mely azt jelenti, hogy egy megadott időtartamon belül az eredeti tulajdonos – előre rögzített feltételekkel -- visszavásárolhatja üzletrészét.

A kockázatitőke-befektetés során a term sheetben vagy a szindikátusi szerződésben biztosítékokat rögzítenek a befektető számára is, hogy a céltársaság működésére, döntéseire a kellő mértékben befolyással lehessen. Ilyen biztosíték lehet az eladási vagy vételi jogok, vagy olyan egyéb jogosultságok kikötése, mint a vezető tisztségviselők kinevezése, visszahívása, döntések vétójoga. 

A visszavásárlási jog 5 éves időszakra terjedhet ki, de ezen belüli idejét a felek szabadon meghatározhatják. A visszavásárláskor az ár alapja az eredeti eladási érték, de ezenfelül a befektető követelheti a vásárlást követően létrejött értéknövekedés ellenértékét is. A jellemzően a kilépési (exit) stratégiában leírt visszavásárlási jogok esetében gyakran éves periódusokra meghatározott hozamban állapodnak meg, tehát ha a céltársaság 1 év múlva vissza kívánja vásárolni az eladott üzletrészét, akkor az eladási áron felül még például 10 százalék hozamot is kifizet.

A kockázatitőke-befektetők annak érdekében, hogy az alapítók motivációit a befektetést, tulajdonszerzést követően is fenntartsák, gyakran egy fokozatos részvényvisszaszerzési programot ajánlanak, melynek elnevezése „vesting”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kezdetekben az alapító nagyobb arányban elveszti a tulajdonrészét és fokozatosan, időarányosan vagy teljesítménymutatókhoz köthetően szerzi ezeket vissza. Ha viszont idő előtt kilép a startup vállalkozásból, akkor ezen tulajdonrészeit elveszíti.