Engedményezés

Az engedményezés gyakorlatilag egy követelés eladása. Gyakori formájában egy vállalkozás követeléseinek engedményezése akár a cég hitele biztosítékául is szolgálhat.

Az engedményezés fontos szerephez juthat a vállalkozások forgóeszköz-finanszírozásában.  Amennyiben egy vállalkozás jó hitelképességű vevőkkel szemben nagy összegű (és rendszeres) követelésállománnyal rendelkezik (például beszállítója egy nagy kereskedelmi láncnak vagy rendszeres alkatrészszállítója egy autógyárnak), akkor saját forgóeszköz-finanszírozási szükségletét a vevőivel szembeni, még le nem járt követelések engedményezésével (eladásával) is biztosíthatja. 

A jó hitelképességű vevőkövetelések engedményezése kiegészítő biztosítékként is szóba jöhet: például forgóeszközhitel felvételekor a cég tulajdonosának készfizető kezességvállalása mellett a cég a vevőköveteléseit is a bankra engedményezheti. Faktorálás esetén nincs is szükség a kezességre, ekkor a hitel biztosítéka kizárólag az engedményezett vevőkövetelés lesz.

A gyakorlati működését tekintve az engedményezés – a tartozásátvállaláshoz hasonlóan – egy szerződéses „személycsere” megoldás. A kereskedelmi követelés kedvezményezettje (azaz a termék eladója), aki egyben épp egy hitel felvevője is, helyébe az őt meghitelező, megfinanszírozó bank vagy faktorcég lép.

Tegyük fel, hogy a vállalkozás rendszeresen ad el valamelyik nagy kereskedelmi láncnak (e láncok általában a kisebb beszállító cégeknél lényegesen jobb banki megítéléssel rendelkeznek). Ha e beszállító hitelt szeretne felvenni (például a kereskedelmi láncnak értékesített termékek gyártási folyamatát szeretné megfinanszírozni), a hitel biztosítékául felajánlhatja a banknak a vevőköveteléseit. A bank ilyenkor felméri a kereskedelmi lánc hitelkockázatát, és amennyiben azt jónak (és a vállalkozás hitelkockázatánál kedvezőbbnek) ítéli meg, sor kerülhet az engedményezéssel biztosított hitel felvételére. 

A lehívás úgy történik, hogy a vállalkozás minden, a kereskedelmi lánc felé kibocsátott számláját bemutatja a banknak, amely annak meghatározott részét (általában a számla nettó összegének 90%-át) vételárelőlegként azonnal kifizeti neki. Amikor a vevő (azaz példánkban a lánc) fizet, a beérkező összegből levonásra kerül a vételárelőleg kamattal és költségekkel növelt összege, ami a bankot illeti meg, egyben csökkenti a vállalkozás hiteltartozását. A beérkezett összeg fennmaradó része pedig jóváírásra kerül a beszállító bankszámláján. 

Az engedményezés létrejöttéhez a vevő beleegyezésére nincs szükség. Az engedményezés mindig a vállalkozás (tehát példánkban a beszállító) és a hitelező közötti megállapodás alapján jön létre, arról a vevő (jelen esetben a kereskedelmi lánc) csak írásbeli értesítést kap. 

Engedményezésre a hazai gyakorlatban általában visszkereseti jog kikötésével kerül sor: ha a követelés esedékessé válásakor a vevő nem fizet, a vállalkozásnak kell helytállnia helyette (azaz megfizetni a tartozását a bank felé, illetve visszavásárolni a kifizetetlen követelést a faktorcégtől).