Bankgarancia

A bankgarancia – mind belföldön, mind nemzetközileg – a legelterjedtebb bankári biztosíték.

A bankgarancia esetében a bank – külön díj ellenében – azt vállalja, hogy kártalanítja egy adott ügylet kedvezményezettjét, amennyiben üzleti partnere a szerződéses kötelezettségvállalásását nem teljesíti. 

Minden garanciaügyletnek három résztvevője van: a) a garanciavállaló pénzintézet – amely kérésre, térítés ellenében kibocsátja a garanciát, b) a garancia kedvezményezettje, akinek a garanciavállaló bank a fizetést ígéri, ha szerződéses partnere vállalt kötelezettségét nem teljesítené, c) a bank megbízója, akinek szerződésben vállalt tevékenységéért a bank a garanciát vállalja. 

A bankgarancia egy igen biztonságos biztosíték, hiszen a bank egyoldalú, önálló és visszavonhatatlan kötelezettségvállalása. Azaz a bank fizetési kötelezettsége független az üzleti partnerrel fennálló szerződéstől, és így attól is, hogy miért nem teljesült a konkrét szerződéses feltétel.

A garanciavállaló bank teljesítési kötelezettsége lehet feltétel nélküli és feltételhez kötött. Ha a bank kézhez kapja a kedvezményezett érvényesítési (igénybevételi) nyilatkozatát ügyfele nem teljesítéséről, a feltétel nélküli, első felszólításra fizetést ígérő garanciánál minden további nélkül teljesíti fizetési kötelezettségét. Feltételhez kötött garanciánál viszont a bank garanciából fakadó fizetési kötelezettsége az igénybevételi nyilatkozat mellett bizonyos feltételekhez is kötött (pl. meghatározott okmányok benyújtásához). 

Nemzetközi üzleti kapcsolatokban szembesülhetünk azzal is, hogy kedvezményezettként különféle elnevezésekkel kaphatunk üzleti partnerünktől bankári biztosítékot. Ezek átláthatósága érdekében rendelkezésre áll az ICC szokvány jellegű szabályzata (ICC Uniform Rules for Demand Guarantees, Felszólításra Fizetést Ígérő Garanciák Egységes Szabályai – URDG 758). 

(Az ICC hangsúlyozza, hogy bár egyes nemzeti jogok megkülönböztetik a „guarantees”, a „bonds”, az „undertakings” és az indemnities” fogalmakat, azokat a nemzetközi gyakorlatban szinonimaként használjuk. A garancia és a kezesség szóhasználat megkülönböztetése ugyanakkor elengedhetetlen a fizetési biztosítékoknál.) 

A bankgarancia – mely nem tévesztendő össze a bankkezességgel – bármilyen szerződéses feltétel biztosítására alkalmas, ezért az üzleti világban számos változatával találkozhatunk. A legismertebbek: 

• tendergarancia; 
• előleg-visszafizetési bankgarancia; 
• váltóbeváltást ígérő bankgarancia (mely nem azonos a bankavallal, a bank váltón tett kezességvállalásával); 
• akkreditívnyitást ígérő bankgarancia; 
• bizományi raktárért vállalt bankgarancia; 
• áru kiszolgáltatása garancia ellenében bill of lading hiányában; 
• minőségi, jó teljesítést ígérő garancia; 
• bérmunkaügyletnél áru visszaszállítását ígérő bankgarancia.  

Nemzetközi áruügyleteknél leggyakrabban a fizetésért vállalt bankgaranciával találkozhatunk. Ha exportőrként akkreditív vagy váltó nem véd a nemfizetés kockázatától, ragaszkodhatunk ahhoz, hogy vevőnk szerződéses fizetési ígéretét egy pénzintézet is erősítse meg bankgaranciával. Ilyenkor olyan banki nyilatkozatot kapunk, amelyben a bank saját nevében garantálja az áru ellenértékének kifizetését, ha a vevőnk nem fizetne. Ez a fizetési biztosíték céghitelben történő eladásoknál gyakori. 

Gyakori helyzet, hogy vállalkozóként a megfelelő fedezet hiánya akadályozza a hitelfelvételt. Erre a helyzetre ad megoldást a hitelgarancia. Lényege, hogy a hitelfelvevő (azaz cégünk) nemfizetésének kockázatát egy külső fél, a hitelgarancia-szervezet (például a Garantiqa) veszi át – így cégünk hitelképessé válhat egy finanszírozó bank számára.

És mindehhez még egy lényeges szempont: a garanciavállalás üzleti alapon történik, így annak díja mindig a garanciát kérőt terheli.