Működési költség

A működési költség, avagy fix költség a vállalkozás költségeinek az a része, amely nem változik a termelés mennyiségével arányosan.

Egy vállalkozás költségeit két nagy csoportra osztjuk, a fix és a változó költségekre. A változó költségek azok, amelyek a termelés mennyiségével arányosan változnak, ilyen jellemzően az anyag- és áruköltség. 

Egyes cégeknél azonban más költségek is ide tartozhatnak. Az üzemanyagköltség sok cégnél a fix tételek közé tartozik, de egy fuvarozó vállalkozásnál szoros összefüggést mutat a teljesítménnyel, így náluk értelemszerűen változó költség. Ugyanígy a villanyszámla jellemzően fix költség, de egy pékségben a felhasznált áram mennyisége a megsütött kenyerek számától függ, és nem tétel benne az irodai világítás, így aztán ott ezt változó költségnek tekintjük. 

A fix költségeket más néven működési költségnek nevezzük. Ide soroljuk például az irodák bérleti díját, az adminisztrációs költségeket, a bérköltségeket, a rezsit, a könyvelés költségét, a felvett hitelek után általunk fizetett kamatot, és még nagyon sok minden mást.

A működési költséget a pénzügyi tervezés során úgy is szokták definiálni, mint a költségeknek azt a részét, amelyre az árrésnek kell fedezetet nyújtania. Az árrés az általunk előállított termék anyagköltsége és eladási ára közötti különbség. Az általunk előállított hamburger ára biztos magasabb, mint a bele kerülő zsemle, hús és egyéb nyalánkságok összesített anyagköltsége. 

A különbség az árrés, ennek kell fedezetet biztosítania az üzlethelyiségre, az alkalmazottakra, a rezsire és minden másra, ha azt akarjuk, hogy a hamburgerezőnk nyereséges legyen. Ezért is nevezik az összesített árrést fedezetnek. Ebben az összefüggésben a cégünk akkor nullszaldós, ha az árunkba épített fedezet éppen megegyezik a működési költségekkel. Ha ennél nagyobb áron tudjuk eladni kézműves hamburgerünket, mert remek, szaftos és finom, akkor ott nyereség keletkezik. 

A pénzügyi tervezésnél célszerű ezt a modellt használni, mert egyszerű és áttekinthető összefüggéseket teremt a bevételek és a kiadások között.